Barangolás blog

Két keréken lelkem hegy-völgyein

PROLÓGUS

Debrecenben születtem – Petőfinél szebben nem tudnék vallani alföldi származásomról, a rónaságról… és talán én is hallottam a dajka dúdolását: „Cserebogár, sárga cserebogár!”
Azonban a hegyeket én mindig is csodáltam, szerettem…
Családomnak – mióta az eszemet tudom –, a Zemplén volt a kedvenc kirándulóhelye. Huszonévesen tanultam meg síelni, nagy gyalogtúrázó is lettem, a Magas-Tátra sok csúcsát hódítottam meg, majd az Alpokban is szép helyeket jártam be…
Aztán az Élet (Isten, Sors? – ki miben hisz) úgy hozta, hogy Miskolcra kerültem, amely várost debreceniként nem csodáltam, de hamar megszerettem. Olyannyira, hogy mikor évek múltán alkalmam lehetett volna innen elköltözni, már nem tudtam: fogva tart itt Lillafüred, Miskolc-Tapolca, a nyéki-tavak, Bánkút, a Bükk…
Mi több, végül a szüleim költöztek a közelembe, szívük csücskébe, a Zemplénbe, annak is egyik gyönyörű településére, Boldogkőváraljára.
Így jutottunk el a múlt századból a 2004-es tanév végéhez, amikor is az én és a fiam biciklijei kikerültek Váraljára.
És a kerékpárok álltak júniustól a garázsban, várták, hogy valaki bárcsak használná őket, mielőtt teljesen berozsdásodnak…

2004
Boldogkőváralja – Boldogkőújfalu – Abaújalpár, és vissza

Biciklizhetnékem támadt

Már benne vagyunk a nyárban derekasan.
Drága fiamnak hamar a feledés homályába merült a harmadik osztály. Már haza is jött horvátországi nyaralásából. Már kidolgoztuk magunkat Váralján a ház körül (vízelvezető árok ásása, földhordás, kerti tereprendezés).

2004
Boldogkőváralja – Abaújkér – Abaújalpár, és vissza

A történelem nyomába eredve

Szépirodalmi jellegű olvasásom háttérbe szorul, turistakönyveket és térképeket bújok, kezdek tele lenni tervekkel. Nem is gondoltam volna, hogy szinte minden kis településen található legalább egy kastély. A református templomokat már évek óta „vadászom”, amerre csak járok (sőt, direkt azért megyek az adott helyre), most önkéntelenül alakul bennem: másik „trófeagyűjteményem” a kastélyok, kúriák lesznek…

2004
Boldogkőváralja – Arka, és vissza

A harmadik napra elfáradva

Hát… tegnap este nem kellett bennünket ringatni. Láttam, hogy Kristófnak négy napon belül ez a 14, illetve 17 km-es túra nem semmi volt (őszinte legyek, nekem sem); hiszen semmilyen előedzettségünk nem volt ezekhez a kerékpártúrázásokhoz. És rádásul a Zemplénben folyamatosan vízszintes út 302 méternél hosszabb nincs is, itt állandóan fel-le hullámzunk.

2004
Boldogkőváralja – Vizsoly – Vilmány – Göncruszka – Gönc – vissza, Hernádcéce félútig – Boldogkőváralja

Az első teljesítménytúrám – 36 évesen

Klassz dolog a 10 éves („Még csak 9 és fél vagyok, Anya!” – szólna most közbe, ha látná, mit merészelek leírni), szóval a 9 és fél éves fiammal kerékpártúrázni. Az együttlét jó érzésén túl megtaníthatom sok mindenre indirekt módon, úgy, hogy észre sem veszi – megmutathatom neki, hogy a négy kerék felével is sok helyre el lehet jutni.

2004
Boldogkőváralja – Hernádcéce, és vissza

Legyőzött a kánikula

2004
Boldogkőváralja – Vizsoly – Vilmány – Fony – Korlát – Boldogkőváralja

Zempléni szépségek kutyás kalanddal

Szépen színeződik turistatérképem a megtett útvonalak bejelölésétől. További tervekkel vagyok tele, kisebb-nagyobb útvonalak várnak meghódításomra.
A cécei kiruccanásom másnapján is ugyanazt tudom megállapítani már a reggeli időjárási terepszemlémen: tombol a hőség. Nem tudtam magam rábeszélni a kerékpárra felülésre. De otthon sem találtam a helyem…

2004
Boldogkőváralja – Erdőbénye, és vissza

Hirtelen felindulásból újabb 45 km

Bár nem voltak hosszú utak, de akkor is, két egymás utáni napon, 35^oC fokos melegekben kerékpártúráztam. És elégedetten állapítottam meg, hogy bírom, és nincs izomlázam sem! Váó, edződöm…!

2004
Boldogkőváralja – Vizsoly – Novajidrány felé a Hernádig, és vissza

Hernádi árvíz

Hazajött Kristóf, élvezzük az együttlétet itthon.
Napok óta vezető hír a médiumokban a hernádi árvíz. Látjuk az objektív és a szenzációhajhász riportokat. Telnek a napok, nem javul a helyzet, csak az újabb lezárásokról hallunk. És ami eddig nem tudatosult bennünk, az most vizes valóságként folyik közöttünk: a szüleimtől elválaszt minket a Hernád folyó..

2004
Boldogkőváralja – Aranyospuszta – Cekeháza – Abaújszántó – Abaújkér – Boldogkőváralja

Gyermekem határainak feszegetése

Phű, de lustává tud a kánikulában válni az ember…! Kókadunk jobbra-balra, nincs erőnk semmihez, amit nem muszáj, azt nem csináljuk meg. Komótosan csordogálnak a napok, egyik felem lusta, a másiknak túrázhatnékja van.

2004
Boldogkőváralja – Tállya – Rátka – Golop – Monok, és vissza

Pálnak

Nyári biciklizgetéseim fokozatosan komolyodtak kerékpártúrákká. Fokozatosan tolódott ki teljesítményem csúcsa is, kilométerben, órában, vagy éppen időjárási körülményben. Az aktuális túrámon mindig úgy éreztem, most elképesztő voltam, aztán a következőn visszagondolva már mosolyogtam magamon, miért is voltam oda annyira magamért.

2004
Boldogkőváralja – Zsujta – Abaújvár – Kéked, és vissza

X akták, két keréken

A tegnapi túrám a maga 65 kilométerével életem sportbüszkesége, de akkor lesz tökéletes és kerek egész, ha mellé véghez viszem a mai tervem.

Persze, ma sem az első napsugárral ébredtem, sőt reggel nyolckor, kávézás közben volt néhány percnyi megingásom: szép a tegnapi nap így is, ma lustálkodom, fáradt vagyok, nem megyek én sehova. A kísértő kisördögöt gyorsan elhessegetem racionális érveimmel: augusztus közepe van, napokon belül dolgozni megyek, és ha a suli beindul, nem fogok tudni így kijárni kerékpártúráim ’alaptáborába’. És egyébként is, a terv az terv, így határoztam el, akkor meg is kell tennem!

2004
Boldogkőváralja – Sima, és vissza

Nyárzáró – tanévkezdő

Ezen a nyáron még feltétlenül szerettem volna Sima – Baskót megjárni. Ütemtervemet először egy rendkívüli, előrehozott tanévnyitó értekezlet (a városban zajló iskolaösszevonások miatt) húzta át. Aztán napokkal később úgy tűnt, mégis sikerül, ám egészségügyi nehézségeim miatt mégsem valósult meg programom úgy, ahogy szerettem volna…

(első) EPILÓGUS

Csak a mozgás öröméért kezdtünk biciklizni, ami fokozatosan vált a szórakozás mellett kulturális misszióva és egyben sportteljesítménnyé.

Simáról hazaérve azt hittem, még lesz kerékpártúrám, de különböző munkáim miatt az már nem jött össze.

Nem is tudom, hogyan és miért kezdtem leírni élményeimet (szeptemberben)… ez úgy jött… Nem száraz, tényközlő ismeretterjesztő könyvet akartam, de nem is limonádét. Hanem valamiféle szubjektív útikönyvet. (Később akadt kezembe Fehér Klára „Vakáció Magyarországon” című könyve. Ő is így határozta meg a műfajt. Gondoltam, hogy nem én találok ki egy új műfajt, de arra kicsit büszke voltam, hogy „írósan” járt az agyam).

Végére érve írásomnak, meglepődve, de nem csodálkozva vettem észre, hogy sok települést bemutatva egyetlen egyet hagytam ki: Boldogkőváralját! Én is úgy jártam, mint mindenki. Amit sokszor látok, az annyira természetes, hogy szót sem érdemel. Pedig úgy érzem, túrái(nk)m ’alaptábora’, a biztos pontunk megérdemel néhány mondatot. Ezért, hogy kárpótoljam Váralját, egy egyész külön fejezetet adok neki, engesztelésem jeléül…

(az) EPILÓGUS

Boldogkőváralja a középkori váráról kapta nevét. A település sorsa kezdetektől fogva összefonódott a váréval.

A már távolról impozáns látványt nyújtó (a gibárti szerpentinen felmászva, tiszta időben, már messziről megpillanthatjuk a 370 méter magas andezittufa tömbön álló) vár egyike legépebben maradt középkori várainknak.

A várat a tatárjárás után kezdték építeni az észak-déli irányban hosszan elnyúló, keskeny sziklaszirtre. Építtetője a Tomaj nemzetség egyik tagja lehetett. Olyan urai voltak az idők során, mint Aba Amadé, Czudar család, Brankovics György, Szapolyai János, a Péchy család, majd a Zichy család. A múlt század derekán még helyreállították egyes részeit. Feltárása és konzerválása 1963-64 – ben történt meg.

A község központjában álló, 1768-ban épített Péchy-Zichy kastély barokk épületben jelenleg egészségügyi intézmény működik. A kastély és hozzá tartozó különleges mikroklímájú, hat hektáros park csak engedéllyel, előre bejelentkezve látogatható.

És ezen a tüneményes helyen laknak szüleim, ez Kristóffal második otthonunk. Ülünk a kertünkben, csodáljuk a várat – minden napszakban és évszakban varázslatos.

Ezen a nyáron pedig legalább annyi és olyan élménnyel lettünk (lettem) gazdagabb, mintha egy hétre elmentünk volna egy külföldi nyaralásra.

Hiányzik a biciklizés… Sokat köszönhetek kerékpártúráimnak. Tájékozottabb, tapasztaltabb, fizikailag, és lelkileg is erősebb, kitartóbb, szabadabb, különb… egyszóval több lettem…

Olyan, mint a KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS

… de nem az, mert azt átlapozzák a kedves olvasók, akár a mű elején található, akár a végén (tisztelet a kivételeknek)…

Ennek ellenére most és itt megköszönöm szüleimnek a „biztos várat”, ahová jó volt fáradtan, éhesen megérkezni. Köszönöm nekik tárgyi és földrajzi lektorálásukat.

Köszönöm barátaimnak végtelen türelmüket „mániám” élménybeszámolójának és fényképbemutatójának végighallgatásához – végignézéséhez. Köszönöm nekik a pár fejezetnyi „kóstoló” elolvasása utáni építő jellegű észrevételeiket, és biztatásukat; valamint folyamatos érdeklődő, kedves nógatásukat, ami kellett, hogy néha átlendítsen alkotói holtpontjaimon.

És utoljára (de abszolút nem utolsó sorban, hanem a tortán édes tejszínhabként) köszönöm kisfiamnak – aki lassan már nagy fiam –, hogy van nekem, és hogy felejthetetlen élményben lehetett részem vele (és remélem, neki is velem)!!

F Ü G G E L É K

BIBLIOGRÁFIA

(felhasznált irodalom, felhasználási aránya szerint)

Borsod-Abaúj-Zemplén megye kézikönyve 1-2. kötet

Ceba Kiadó, 1998

Várady József: Tiszáninnen református templomai

Debrecen, Alföldi Nyomda, 1989

Takács Béla: „Uram, hajlékodat, szeretem házadat…”

Református művészet Magyarországon (Hapák József felvételeivel)

Officina Nova, Budapest

A Zempléni-hegység – Turistaatlasz és útikönyv (Kerékpáros és gyalogtúrák sorozat)

Cartographia, Budapest

A Zempléni-hegység turistatérképe (22.: Északi rész; 23.: Déli rész)

Cartographia, Budapest

Cseke László: Észak-Magyarország

Második, javított kiadás; Budapest, 1983, Panoráma

Körtvélyesi Erzsébet (szerk): Vendégváró. Látnivalók Borsod-Abaúj-Zemplén megyében

Miskolc, 2002., Well-Press Kiadó

Michael Sailer: Tények és gondolatok a Tokajiról

Budapest, 2001., Michael Sailer Verlag

BEJÁRT TELEPÜLÉSEK

Abaújalpár
Abaújkér
Abaújszántó
Abaújvár
Aranyospuszta
Arka
Boldogkőújfalu
Boldogkőváralja
Cekeháza
Erdőbénye
Fony
Golop
Gönc
Göncruszka
Hernádcéce
Kéked
Korlát
Monok
Rátka
Sima
Tállya
Vilmány
Vizsoly
Zsujta

Összesen megtett út ≈ 360 km

Miskolc-Diósgyőr,

szeptember – 2005. január

Újramesélt könyveim

A könnyen érthető nyelven újramesélt könyveim főhajtásom az eredeti szerzők előtt, és annak segítése, hogy minél többen részesüljenek a kulturális örökség kincseiből.