Barangolás blog
Két keréken lelkem hegy-völgyein
PROLÓGUS
Debrecenben születtem – Petőfinél szebben nem tudnék vallani alföldi származásomról, a rónaságról… és talán én is hallottam a dajka dúdolását: „Cserebogár, sárga cserebogár!”
Azonban a hegyeket én mindig is csodáltam, szerettem…
Családomnak – mióta az eszemet tudom –, a Zemplén volt a kedvenc kirándulóhelye. Huszonévesen tanultam meg síelni, nagy gyalogtúrázó is lettem, a Magas-Tátra sok csúcsát hódítottam meg, majd az Alpokban is szép helyeket jártam be…
Aztán az Élet (Isten, Sors? – ki miben hisz) úgy hozta, hogy Miskolcra kerültem, amely várost debreceniként nem csodáltam, de hamar megszerettem. Olyannyira, hogy mikor évek múltán alkalmam lehetett volna innen elköltözni, már nem tudtam: fogva tart itt Lillafüred, Miskolc-Tapolca, a nyéki-tavak, Bánkút, a Bükk…
Mi több, végül a szüleim költöztek a közelembe, szívük csücskébe, a Zemplénbe, annak is egyik gyönyörű településére, Boldogkőváraljára.
Így jutottunk el a múlt századból a 2004-es tanév végéhez, amikor is az én és a fiam biciklijei kikerültek Váraljára.
És a kerékpárok álltak júniustól a garázsban, várták, hogy valaki bárcsak használná őket, mielőtt teljesen berozsdásodnak…

2004
Boldogkőváralja – Boldogkőújfalu – Abaújalpár, és vissza
2004
Boldogkőváralja – Abaújkér – Abaújalpár, és vissza
A történelem nyomába eredve
Szépirodalmi jellegű olvasásom háttérbe szorul, turistakönyveket és térképeket bújok, kezdek tele lenni tervekkel. Nem is gondoltam volna, hogy szinte minden kis településen található legalább egy kastély. A református templomokat már évek óta „vadászom”, amerre csak járok (sőt, direkt azért megyek az adott helyre), most önkéntelenül alakul bennem: másik „trófeagyűjteményem” a kastélyok, kúriák lesznek…
2004
Boldogkőváralja – Arka, és vissza
A harmadik napra elfáradva
Hát… tegnap este nem kellett bennünket ringatni. Láttam, hogy Kristófnak négy napon belül ez a 14, illetve 17 km-es túra nem semmi volt (őszinte legyek, nekem sem); hiszen semmilyen előedzettségünk nem volt ezekhez a kerékpártúrázásokhoz. És rádásul a Zemplénben folyamatosan vízszintes út 302 méternél hosszabb nincs is, itt állandóan fel-le hullámzunk.
2004
Boldogkőváralja – Vizsoly – Vilmány – Göncruszka – Gönc – vissza, Hernádcéce félútig – Boldogkőváralja
Az első teljesítménytúrám – 36 évesen
Klassz dolog a 10 éves („Még csak 9 és fél vagyok, Anya!” – szólna most közbe, ha látná, mit merészelek leírni), szóval a 9 és fél éves fiammal kerékpártúrázni. Az együttlét jó érzésén túl megtaníthatom sok mindenre indirekt módon, úgy, hogy észre sem veszi – megmutathatom neki, hogy a négy kerék felével is sok helyre el lehet jutni.
2004
Boldogkőváralja – Hernádcéce, és vissza
Legyőzött a kánikula
Klassz dolog a 10 éves („Még csak 9 és fél vagyok, Anya!” – szólna most közbe, ha látná, mit merészelek leírni), szóval a 9 és fél éves fiammal kerékpártúrázni. Az együttlét jó érzésén túl megtaníthatom sok mindenre indirekt módon, úgy, hogy észre sem veszi – megmutathatom neki, hogy a négy kerék felével is sok helyre el lehet jutni.
2004
Boldogkőváralja – Vizsoly – Vilmány – Fony – Korlát – Boldogkőváralja
Zempléni szépségek kutyás kalanddal
Szépen színeződik turistatérképem a megtett útvonalak bejelölésétől. További tervekkel vagyok tele, kisebb-nagyobb útvonalak várnak meghódításomra.
A cécei kiruccanásom másnapján is ugyanazt tudom megállapítani már a reggeli időjárási terepszemlémen: tombol a hőség. Nem tudtam magam rábeszélni a kerékpárra felülésre. De otthon sem találtam a helyem…
2004
Boldogkőváralja – Erdőbénye, és vissza
2004
Boldogkőváralja – Vizsoly – Novajidrány felé a Hernádig, és vissza
Hernádi árvíz
Hazajött Kristóf, élvezzük az együttlétet itthon.
Napok óta vezető hír a médiumokban a hernádi árvíz. Látjuk az objektív és a szenzációhajhász riportokat. Telnek a napok, nem javul a helyzet, csak az újabb lezárásokról hallunk. És ami eddig nem tudatosult bennünk, az most vizes valóságként folyik közöttünk: a szüleimtől elválaszt minket a Hernád folyó..
2004
Boldogkőváralja – Aranyospuszta – Cekeháza – Abaújszántó – Abaújkér – Boldogkőváralja
2004
Boldogkőváralja – Tállya – Rátka – Golop – Monok, és vissza
Pálnak
Nyári biciklizgetéseim fokozatosan komolyodtak kerékpártúrákká. Fokozatosan tolódott ki teljesítményem csúcsa is, kilométerben, órában, vagy éppen időjárási körülményben. Az aktuális túrámon mindig úgy éreztem, most elképesztő voltam, aztán a következőn visszagondolva már mosolyogtam magamon, miért is voltam oda annyira magamért.
2004
Boldogkőváralja – Zsujta – Abaújvár – Kéked, és vissza
X akták, két keréken
A tegnapi túrám a maga 65 kilométerével életem sportbüszkesége, de akkor lesz tökéletes és kerek egész, ha mellé véghez viszem a mai tervem.
Persze, ma sem az első napsugárral ébredtem, sőt reggel nyolckor, kávézás közben volt néhány percnyi megingásom: szép a tegnapi nap így is, ma lustálkodom, fáradt vagyok, nem megyek én sehova. A kísértő kisördögöt gyorsan elhessegetem racionális érveimmel: augusztus közepe van, napokon belül dolgozni megyek, és ha a suli beindul, nem fogok tudni így kijárni kerékpártúráim ’alaptáborába’. És egyébként is, a terv az terv, így határoztam el, akkor meg is kell tennem!
2004
Boldogkőváralja – Sima, és vissza
Nyárzáró – tanévkezdő
Ezen a nyáron még feltétlenül szerettem volna Sima – Baskót megjárni. Ütemtervemet először egy rendkívüli, előrehozott tanévnyitó értekezlet (a városban zajló iskolaösszevonások miatt) húzta át. Aztán napokkal később úgy tűnt, mégis sikerül, ám egészségügyi nehézségeim miatt mégsem valósult meg programom úgy, ahogy szerettem volna…
(első) EPILÓGUS
Csak a mozgás öröméért kezdtünk biciklizni, ami fokozatosan vált a szórakozás mellett kulturális misszióva és egyben sportteljesítménnyé.
Simáról hazaérve azt hittem, még lesz kerékpártúrám, de különböző munkáim miatt az már nem jött össze.
Nem is tudom, hogyan és miért kezdtem leírni élményeimet (szeptemberben)… ez úgy jött… Nem száraz, tényközlő ismeretterjesztő könyvet akartam, de nem is limonádét. Hanem valamiféle szubjektív útikönyvet. (Később akadt kezembe Fehér Klára „Vakáció Magyarországon” című könyve. Ő is így határozta meg a műfajt. Gondoltam, hogy nem én találok ki egy új műfajt, de arra kicsit büszke voltam, hogy „írósan” járt az agyam).
Végére érve írásomnak, meglepődve, de nem csodálkozva vettem észre, hogy sok települést bemutatva egyetlen egyet hagytam ki: Boldogkőváralját! Én is úgy jártam, mint mindenki. Amit sokszor látok, az annyira természetes, hogy szót sem érdemel. Pedig úgy érzem, túrái(nk)m ’alaptábora’, a biztos pontunk megérdemel néhány mondatot. Ezért, hogy kárpótoljam Váralját, egy egyész külön fejezetet adok neki, engesztelésem jeléül…
(az) EPILÓGUS
Boldogkőváralja a középkori váráról kapta nevét. A település sorsa kezdetektől fogva összefonódott a váréval.
A már távolról impozáns látványt nyújtó (a gibárti szerpentinen felmászva, tiszta időben, már messziről megpillanthatjuk a 370 méter magas andezittufa tömbön álló) vár egyike legépebben maradt középkori várainknak.
A várat a tatárjárás után kezdték építeni az észak-déli irányban hosszan elnyúló, keskeny sziklaszirtre. Építtetője a Tomaj nemzetség egyik tagja lehetett. Olyan urai voltak az idők során, mint Aba Amadé, Czudar család, Brankovics György, Szapolyai János, a Péchy család, majd a Zichy család. A múlt század derekán még helyreállították egyes részeit. Feltárása és konzerválása 1963-64 – ben történt meg.
A község központjában álló, 1768-ban épített Péchy-Zichy kastély barokk épületben jelenleg egészségügyi intézmény működik. A kastély és hozzá tartozó különleges mikroklímájú, hat hektáros park csak engedéllyel, előre bejelentkezve látogatható.
És ezen a tüneményes helyen laknak szüleim, ez Kristóffal második otthonunk. Ülünk a kertünkben, csodáljuk a várat – minden napszakban és évszakban varázslatos.
Ezen a nyáron pedig legalább annyi és olyan élménnyel lettünk (lettem) gazdagabb, mintha egy hétre elmentünk volna egy külföldi nyaralásra.
Hiányzik a biciklizés… Sokat köszönhetek kerékpártúráimnak. Tájékozottabb, tapasztaltabb, fizikailag, és lelkileg is erősebb, kitartóbb, szabadabb, különb… egyszóval több lettem…
Olyan, mint a KÖSZÖNETNYÍLVÁNÍTÁS
… de nem az, mert azt átlapozzák a kedves olvasók, akár a mű elején található, akár a végén (tisztelet a kivételeknek)…
Ennek ellenére most és itt megköszönöm szüleimnek a „biztos várat”, ahová jó volt fáradtan, éhesen megérkezni. Köszönöm nekik tárgyi és földrajzi lektorálásukat.
Köszönöm barátaimnak végtelen türelmüket „mániám” élménybeszámolójának és fényképbemutatójának végighallgatásához – végignézéséhez. Köszönöm nekik a pár fejezetnyi „kóstoló” elolvasása utáni építő jellegű észrevételeiket, és biztatásukat; valamint folyamatos érdeklődő, kedves nógatásukat, ami kellett, hogy néha átlendítsen alkotói holtpontjaimon.
És utoljára (de abszolút nem utolsó sorban, hanem a tortán édes tejszínhabként) köszönöm kisfiamnak – aki lassan már nagy fiam –, hogy van nekem, és hogy felejthetetlen élményben lehetett részem vele (és remélem, neki is velem)!!
F Ü G G E L É K
BIBLIOGRÁFIA
(felhasznált irodalom, felhasználási aránya szerint)
- Borsod-Abaúj-Zemplén megye kézikönyve 1-2. kötet
Ceba Kiadó, 1998
- Várady József: Tiszáninnen református templomai
Debrecen, Alföldi Nyomda, 1989
- Takács Béla: „Uram, hajlékodat, szeretem házadat…”
Református művészet Magyarországon (Hapák József felvételeivel)
Officina Nova, Budapest
- A Zempléni-hegység – Turistaatlasz és útikönyv (Kerékpáros és gyalogtúrák sorozat)
Cartographia, Budapest
- A Zempléni-hegység turistatérképe (22.: Északi rész; 23.: Déli rész)
Cartographia, Budapest
- Cseke László: Észak-Magyarország
Második, javított kiadás; Budapest, 1983, Panoráma
- Körtvélyesi Erzsébet (szerk): Vendégváró. Látnivalók Borsod-Abaúj-Zemplén megyében
Miskolc, 2002., Well-Press Kiadó
- Michael Sailer: Tények és gondolatok a Tokajiról
Budapest, 2001., Michael Sailer Verlag
BEJÁRT TELEPÜLÉSEK
- Abaújalpár
- Abaújkér
- Abaújszántó
- Abaújvár
- Aranyospuszta
- Arka
- Boldogkőújfalu
- Boldogkőváralja
- Cekeháza
- Erdőbénye
- Fony
- Golop
- Gönc
- Göncruszka
- Hernádcéce
- Kéked
- Korlát
- Monok
- Rátka
- Sima
- Tállya
- Vilmány
- Vizsoly
- Zsujta
Összesen megtett út ≈ 360 km
Miskolc-Diósgyőr,
- szeptember – 2005. január

Újramesélt könyveim
A könnyen érthető nyelven újramesélt könyveim főhajtásom az eredeti szerzők előtt, és annak segítése, hogy minél többen részesüljenek a kulturális örökség kincseiből.
Kapcsolat
dr. Perjésiné Farkas Krisztina

Telefonszám
+36(20)4803479

kisterezpfk@gmail.com
Várom kérdését, észrevételét
© ujrameseltregenyek.hu 2024 | Impresszum | Adatkezelési szabályzat | Weboldal készítés: Webpole
Az oldalon olvasható tartalmak és fotók szerzői védelem alatt állnak. A szerző engedélye nélkül nem terjeszthetőek.
© ujrameseltregenyek.hu 2024
Az oldalon olvasható tartalmak és fotók szerzői védelem alatt állnak. A szerző engedélye nélkül nem terjeszthetőek.