A Gyermek Jézusról nevezett Szent Teréz szűz és egyháztanító

Kis Teréz 1873. január 2-án született Alençonban.

Az édesanya halála után (Teréz 5 éves volt ekkor) a család Lisieux-be költözött.

Teréz nővérei beléptek a helyi Kármelbe (Kármel: a kármeliták házainak elnevezése arra emlékeztetve, hogy a 12. századtól a szentföldi Kármel hegység a remeték lakhelye lett, akik később rendbe tömörültek).

Teréz 1886 karácsonyán élte át a megtérést, ekkor értette meg, hogy Isten a felebaráti szeretetre hívja őt.

1887 nyarán egy halálra ítélt gyilkos megtéréséért imádkozott. Amikor imádsága meghallgatásra talált, az elítélt kivégzése előtt megcsókolta a feszületet, Terézben megnövekedett a vágy, hogy a bűnösök megtéréséért éljen, „napról napra lelkeket mentsen”.

Teréz mindent megtett azért, hogy haladéktalanul beléphessen a kármelita apácák kolostorába. 1887 decemberében érkezett meg a pápai engedély, és 1888 tavaszán Teréz beléphetett a kolostorba.

szeptember 8-án tett fogadalmat.

1893 februárjában kezdett verseket írni. Az év végére készült el a Jeanne d’Arc küldetése című drámával, amelyet a következő év januárjában a kolostorban elő is adtak a nővérek.

Ágnes anya (azaz Pauline, Teréz nővére) kívánságára 1895-ben kezdte el Teréz írni lelki életrajzát.

Sok testi és lelki szenvedés kínozta: a tüdőbajból származó fizikai fájdalmai mellett édesapja betegsége és halála, elöljárói szigorúsága. A bántásokat szótlanul, panasz nélkül tűrte, azonban magányosság gyötörte és kételyei voltak.

1896 nagypéntekének éjszakáján súlyos lelki sötétség töltötte el, mely haláláig kísérte. A hit legkeservesebb próbáját kellett kiállnia, de készségesen ült le a bűnösök asztalához, s szenvedését fölajánlotta a hitetlenekért. Szentnek készült, de alázatosan tudta, hogy ő nagyon kicsi a szentek mellett. Azonban a tökéletesség útján akart járni, ezt ő maga „kis út”-nak nevezte, és az embereknek is meg akarta tanítani: szórják az apró áldozatok virágait Jézus felé.

Egy lelkigyakorlat alkalmával fedezte fel különleges hivatását: ,,Az én hivatásom a szeretet!”

április 6-tól a prióra (a szerzetesrend házfőnöke) összegyűjtötte Teréz különböző mondásait.

1926-ban ez a gyűjtemény Az utolsó szavak címmel jelent meg. Teréz június 2-ától folytatta a visszaemlékezéseit, s ezekből állt össze az Egy lélek történetének kilencedik és tizedik fejezete. Lelki életrajzát halála után Egy lélek története címmel könyv formában is megjelentették.

Teréz 1897. szeptember 30-án halt meg, ragyogó arccal, a szeretet eksztázisában.

Utolsó szavai ezek voltak: „Istenem, szeretlek.” Korábban a rá jellemző alázatossággal mondogatta: „Fent a mennyben jót akarok tenni a földön maradottak számára!”, „Meglátjátok, halálom után mindenki szeretni fog engem”. Igaza lett.

Már 1923-ban boldoggá, 1925-ben pedig szentté avatták.

1925 óta a missziók védőszentje, 1944 óta pedig Franciaország második pártfogója.

Szent II. János Pál pápa 1997-ben az egyháztanítók sorába iktatta.

Szobra sok templomban megtalálható. Feszülettel, kármelita ruhában ábrázolják, rózsákat hintve – az imái hatására elnyert segítő kegyelem jelképeként.

Mit tanít az Egyház legfiatalabb doktora? Mi az ő kis útja?

Az Istenhez vezető kis úton a szentség nem valami rendkívüli, hanem saját hivatásunk és az Isten által kijelölt feladataink megvalósulása; a magunkkal szembeni igazság és saját élettörténetünk elfogadása.

A kis út nem más, mint a hétköznapi, apró jótettek, imádságok, önfeláldozás, a mindennapi hűség útját járva jutni egészen közel Istenhez.

A kis út a felebarát szeretete, különösen azé, aki mellettünk él.

Ünnepnapja: október 1.

(Források:

https://www.magyarkurir.hu/kultura/lisieux-i-kis-szent-terez-gyermek-jezusrol-nevezett-szent-terez-szuz-es-egyhaztanito

https://archiv.katolikus.hu/szentek/1001.html )

Újramesélt könyveim

A könnyen érthető nyelven újramesélt könyveim főhajtásom az eredeti szerzők előtt, és annak segítése, hogy minél többen részesüljenek a kulturális örökség kincseiből.